Japán fonológia: 9 alapdolog, amit érdemes megjegyezni

Hadd meséljek el egy rövid, személyes történetet, amely szerintem aláhúzza a japán fonológia vagy fonetika tanulásának fontosságát. Egy havas napon történt, egy kis egyetemen, a semmi közepén, a japán órámon. A nyelvtan gyakorlat részeként a tanárom véletlenszerű kérdést tett fel nekem.

Azt mondta: "サミさん！先生はかわいいと思いますか？( さみさん！せんせいは かわいいと おもいますか？ )", ami azt jelenti: "Sami! Szerinted aranyos vagyok?"

Igyekeztem nem túl nagy megkönnyebbülésünket mutatni amiatt, hogy könnyű kérdés volt, bólintottam és így válaszoltam: "うん。とっても怖いです！ ( うん。とっても こわい です！ )" Lényegében azt mondtam: "Igen, hihetetlenül ijesztő vagy!"

Megdöbbenve, a tanárom egyfajta fulladásnak hangzó hangot adott ki. Néhányan elkezdtek nevetni, de szerencsére a barátom gyorsan szólt a védelmemben, mondván a tanárnak, hogy nem, aranyos, nagyon is aranyos: "いや！かわいいです！先生はかわいいですよ！ ( いや！かわいいです！せんせいは かわいい ですよ！ )"

Akkor tanultam meg a japán fonetika és a tiszta kiejtés értékét. A végére minden információ a birtokodban lesz, hogy felismerd a különbséget a こわい (ijesztő) és a かわいい (aranyos) között – és még sok minden más között is.

1. A ん egy morát számít

Ha már próbáltad a shadowing (árnyékolás) módszerét a japán beszédben, talán észrevetted, hogy minden mora (a szótagok építőkövei) egy ütemet kap, és mind ugyanolyan hosszú.

Más szóval, egy mora alapvetően egy kana (kivéve a kis kanákat, mint például a ょ a ぎょ-ban). Tehát ha tapsolással gyakorolod a kiejtést, a tapsok száma meg kell, hogy egyezzen egy adott szó kana-inak számával.

Mivel a legtöbb japán hang "mássalhangzó + magánhangzó" párokból áll, maga a nyelv mintegy kényszerít egy viszonylag egyenletes ritmusra. Legalábbis ez az általános szabály.

És akkor itt van a ん.

Emlékezz rá, hogy a ん egy mora, és úgy kell kiejteni. Például a "most" jelentésű 今度 (こんど) szó három ütemből áll (KO-N-DO), nem kettőből (KON-DO).

2. Az öt japán magánhangzó mindig ugyanúgy hangzik

A japánban öt magánhangzó van:

Azon túl, hogy az /i/ és a /ɯ/ hangtalanokká válnak bizonyos mássalhangzók között, ez az öt magánhangzó mindig ugyanúgy hangzik.

Amikor ebben a kontextusban "hangtalanságról" beszélek, az azt jelenti, hogy a hangképzéskor a hangszálak nem rezegnek. Ezt könnyebb megérteni, ha érzékeled. Tedd az ujjaidat a nyakadra, mintha a pulzusodat ellenőriznéd. Mondd ki hangosan a "Who are you?" kifejezést, majd suttogd ugyanezt. Észleled a különbséget?

Mivel csak öt hang van, győződj meg róla, hogy helyesen ejted ki őket! És erre a legjobb módszer a gyakorlás, gyakorlás és még több gyakorlás.

Itt ajánlott módszer a hangok gyakorlására, ha nincs beszédszakértő tanárod, akit megkérdezhetnél (mint ahogy nekem sem volt):

• Keress egy videót, amelyben anyanyelvi japán beszélő szerepel, és pontos feliratok vannak hozzá.
• Olvass fel egy mondatot a feliratokból.
• Hallgasd meg, ahogy az anyanyelvi beszélő mondja.
• Olvasd fel újra a mondatot az alapján, amit hallasz.
• Ülj le egy tükör elé, és kapcsold be a magnófón-t. Figyeld a szádat, miközben beszélsz, és hallgasd vissza a felvételt. Hasonlítsd össze az anyanyelvi beszélő változatával, és vedd észre a különbségeket.
• Végezz el megfelelő módosításokat az észlelt különbségek alapján, és ismételd meg a mondatot.
• Folytasd, amíg nem tökéletesíted a mondatot, majd térj át egy másikra.

Szerencsére feliratozott videókat anyanyelvi japán beszélőkkel találhatsz olyan nyelvtanuló platformokon, mint a Lingflix.

Gyakran elég csak meghallani egy adott hang helyes kiejtését, hogy javíts a saját kiejtéseden. Máskor lehet, hogy hallod a hibát, de nem tudod, hogyan javítsd ki.

Ha az utóbbi a problémád, akkor bérlelhetsz egy olyan oktatót, aki kifejezetten a kiejtési készségeiden dolgozik. Egy hozzáértő tanár megmutathatja azt, amit te nem hallasz meg magadban.

Még ha nincs is hozzáférésed szakmai oktatóhoz, egy anyanyelvi beszélő vagy nyelvi cserepartnere megmondhatja, hogy a felvételed helyesnek hangzik-e, vagy hogy valami furcsán hangzik-e, még ha nem is tudja pontosan megmagyarázni, hogy miért.

Ha még nem állsz készen egy ilyen elköteleződésre, szeretnék megosztani egy kiváló YouTube sorozatot a Fluent Forever-től, amely részletesen bemutatja a japán magánhangzókat – beleértve a japán és az angol u hangok közötti különbségeket is:

3. Kerüld el, hogy a japán magánhangzókból angol kettőshangzókat (diftongus) képezz

Ha összehasonlítod az angol és a japán IPA oldalait, amelyekre a "Miért tanuljunk japán fonetikát?" részben hivatkoztam, egy megdöbbentő különbséget fogsz észrevenni a kettő között: az angol magánhangzó-rész hatalmas a japán változathoz képest.

Ennek egyik oka, hogy az angolban több magánhangzó van, mint a japánban. Arról nem is beszélve, hogy az angol alattomos módon bánik a diftongussal, azzal a hanggal, ahol két magánhangzó van egyetlen szótagban.

Vegyük például az angol "no" szót. Mondd ki úgy, ahogy általában, majd mondd ki lassan. Észre kell venned, hogy két hangból áll: egy rövid /o/ hangból, amelyet az u hang /ʊ/ követ. Lényegében "nou"-t mondasz.

Most alkalmazd ezt a japánra. A の szóban a no hang nem diftongus. Itt kimondod az /o/-t, de megállsz, mielőtt az /ʊ/-hoz érnéd.

Nem azt akarom mondani, hogy a japán sosem rak egymás mellé két magánhangzót. Például a 能力 ( のうりょく ), azaz a "képesség" szó tartalmazza a /o/ hangot a の-ban és a japán /ɯ/ hangot a う-ban. Ugyanez igaz Japán fővárosa, 東京 (とうきょう) nevének kiejtésére is, ahol a két karakter mindegyike mellé rakja az /o/ és a /ɯ/ hangokat.

4. Értsd meg a palatalizált hangokat

Egy alapvető fogalom a japán kiejtés szempontjából a palatalizáció. Lehet, hogy nem vagy tisztában ezzel a kifejezéssel, de gyakran csinálod anélkül, hogy észrevennéd.

Például itt van egy videó gyakorlatokkal, amely elmagyarázza az angol palatalizált hangok képzését:

És itt egy másik videó, amely bemutatja a japán hangváltozásokat – vagyis azt, hogy mit is jelentenek valójában a diakritikus jelek a は → ば ・ ぱ átalakításban:

Miközben a hiraganát és a katakanát tanultad, talán megtanultad, hogy a "kis" kanákat hozzá lehet adni a nagyobbakhoz új hangok képzéséhez – például a び és a よ, hogy びょ-t alkossanak.

Amikor egy kis や, ゆ vagy よ-t adsz hozzá a japán mássalhangzókhoz, valójában egy palatalizált hangot jelképezel.

Például a g hang a ぎょ-ban és a ご-ban nem ugyanaz.

Próbáld ki magad: ismételd vissza lassan a hangokat felváltva. Csukd be a szemed, és koncentrálj a szádra. Honnan jönnek a hangok? Hogyan érzed a szád? Úgy kell érezned, hogy a ぎょ hangja egy kicsit "magasabb" helyről jön, mint a ご hangja.

Ha nehézséget okoz, szerintem segít, ha suttogva mondod a hangokat. Ismétlem: a ぎょ palatalizált /g/-t tartalmaz, míg a ご hangja egy sima /g/.

5. Tegyél különbséget a japán /h/, /ç/ és /ɸ/ hangok között

Bár a は, ひ, ふ, へ és よ mind h betűvel kezdődőnek van átírva (ahogy ebben a tanulmányban is látható), valójában három különböző kezdő mássalhangzó van itt: /h/, /ç/ és /ɸ/.

Most menj vissza a ご és ぎょ párhoz, és keresd meg ismét az érzetbeli különbséget, majd próbáld ki újra a ほ és ひょ párral. Érezned kell egy pozícióbeli különbséget. És ha a kezedet a szád elé tartod, azt is észre kell venned, hogy sokkal kevesebb levegő éri a kezedet, amikor a ひょ-t mondod.

A ひ hangja, a /ç/, a /h/ hang palatalizált változata, míg a /ɸ/ egy új, de könnyen elsajátítható hang, amelyhez egy kicsit játszanod kell az ajkaiddal. Ez azért fontos, mert a ふ-nak van egy mássalhangzó és magánhangzó kombinációja, amely nem létezik az angolban: /ɸ/+/ɯ/.

Szóval, mi a különbség az általunk ismert /f/ (mint a "fan"-ben) és a /ɸ/ között, mint például a 富士 (ふじ) hegy nevében?

Nos, ha megnézed ezt a vizuális IPA táblázatot, láthatod, hogy az /f/ műszaki elnevezése "labiodentális réshang", míg a /ɸ/é "bilabiális réshang". Ez egy divatos kifejezés arra, hogy az egyik hangnál az ajak érintkezik a fogakkal, a másiknál mindkét ajak részt vesz, de a fogak nem.

Tégy úgy, mintha egy gyertyát fújnál ki, és fagyj meg a fújás közepén. Figyeld, hogyan érzed a szád, majd tartsd meg ezt a pozíciót, miközben kimondod a ふ-t. Ha bizonytalan vagy, nézd meg ezt a linket a Wasabi Japanese oldaláról, és hasonlítsd össze a kiejtésedet egy anyanyelvi beszélőével.

6. A japán "R" nagyon különbözik az angoltól

A japán tanárom (akit a bevezetőben említettem) egyszer azt mondta, hogy a japán anyanyelvűek számára a legnehezebb angol szó a kiejtés szempontjából a "really". Ennek oka, hogy a nyelvhelyzet szempontjából a japán /ɾ/ valahol az angol /r/ és /l/ között helyezkedik el.

Itt van egy jó magyarázat a japán r hangra:

Képzeld, hogy karácsonyi dalt énekelsz – "la la la la la, la la la la!" – és figyeld, hol van a nyelved. Éppen a felső fogaid felett kell lennie, majdnem érintve azokat. Most vedd le a csúf pulóvered, és énekelj egy kevéssé kreatív szurkolási szólam elejét – "ra ra ra!" – és ismét figyeld a nyelved helyzetét.

Ezután mondd ki a *la*-t, majd a *r*-t anélkül, hogy megszakítanád a levegővételed, hogy egy értelmetlen *la-err* féléhangot kapj. Észre kell venned, hogy alapvetően egy apró vonalat kell visszakövetned az l nyelvhelyzetedtől, hogy az r nyelvhelyzetedhez juss.

Most, hogy ezt már tudod, válassz egy helyzetet a kettő között, és mondj ki néhány japán szót, amelyek ezzel az r hanggal kezdődnek, mint például a ラーメン ("ramen"). Ha a hang nem l hang, nem egészen r hang, de valahol a kettő között van, akkor jó úton jársz!

7. A し nem úgy hangzik, mint a "she" (és esetleg tanulnod kell egy kis kínait)

A tanítottaktól eltérően a し nem úgy hangzik, mint az angol "she".

A "she" hangját "zöngétlen posztalveoláris réshangnak" nevezik, és így néz ki: /ʃ/. Ezzel szemben a し (és a katakana változata, a シ) hangja "zöngétlen alveolopalatális réshang", és így néz ki: /ɕ/.

Különböző hangok.

Sajnos nincs túl sok jó forrás arra vonatkozóan, hogyan kell kiejteni a し-t, ezért néhány mandarin kínaiul tanulóknak szánt videóra irányítalak, mivel a /ɕ/ hang mindkét nyelvben létezik.

Egy másik hang, amelyet mind a mandarinban, mind a japánban hallani fogsz, a /tɕ/. A japán ezt a hangot a つ hiraganával és a ツ katakanával jelöli.

Kezdd az OLS Mandarin egyik videójával, amely több mandarin mássalhangzó hangot hasonlít össze. Figyelj nagyon oda a pinjin (átírás) x és j címkéire, amelyek nagyjából megfelelnek a し és a つ hangjainak:

Próbáld meghallani a két hang közötti különbséget, majd nézz meg néhány videót, amelyek konkrétabban beszélnek ezekről a hangokról, mint például a Yoyo Chinese videói (a し-hez és a ち-hez):

Ha hajlandó vagy egy pontosabb magyarázatra, és nem bánod, ha egy kicsit többet tanulsz a mandarin sh és zh hangokról, akkor nézd meg a Litao Chinese kiváló videóit (a し-hez és a ち-hez):

Sajnos a japán じ hang (változóan /ʑ/ és /dʑ /) nem létezik a mandarinban. Az egyetlen különbség a し és a じ között az, hogy a し zöngétlen (a hangszálak nem rezegnek), míg a じ zöngés (a hangszálak rezegniük kell).

8. Öt különböző "N" hang van a japánban

Nevezetesen:

• A normál n hang vagy /n/. Például itt van a 海苔 ( のり ), a szárított tengeri hínár, amelyet gyakran használnak a japán ételekben.
• A palatalizált /ɲ/. Ez azok előtt jön, amelyek nem い hangok, és nem a kis よ, や vagy ゆ hangok.
• Az az n, amely m-vé válik. Ha valaha is tűnődtél azon, hogy a 頑張る ( がんばる ), azaz "sok szerencsét/adj bele mindent" gyakran hibásan *gambaru*-ként van leírva néhány tankönyvben vagy kifejezéssgyűjteményben, akkor valószínűleg ismered a szabályt, hogy az /n/ /m/-vé (mint a "mom"-ban) válik /b/ (mint a "boy"-ban) vagy /p/ (mint a "pot"-ban) előtt.
• A /ŋ/ hang. Ez úgy hangzik, mint az -ing ng hangja olyan szavakban, mint a "going" vagy a "sing". Akkor fordul elő, amikor a ん egy /k/ vagy /g/ hang előtt áll.
• A /ɴ/ hang. Ez a ん hangja, amikor szünet előtt áll, vagy ahogy a Wikipédia fogalmaz, egy megnyilatkozás végén, mint például a すみません…, azaz "Sajnálom/Elnézést…". Egyébként itt van egy jó fórumtéma, amely elmagyarázza, hogyan kell kiejteni a すみません-t.

9. A japánban van magashanglejtés (pont mint az angolban!)

Hasonlóan az angolhoz (ahol a "certain" szót CER-tain-ként ejtik, nem cer-TAIN-ként), a japán szavakat is specifikus módon hangsúlyozzák.

Emlékezned kell arra, hogy a japán szavak mind egyenlően vannak hangsúlyozva, de néhány speciális magas és alacsony hangmagasságú mintázatot követnek. Például a 銀行 (ぎんこう), azaz "bank" szó alacsony hangmagassággal kezdődik, majd három magas hangmagasságú mora követi.

Bár a japán szavak néhány fő mintázatot követnek, ezek a mintázatok nem rögzítettek, és változnak attól függően, hogy mi történik a mondatban. Például a Tokyo/standard japán dialektusban két alapvető szabály van:

1. Egy szó első két morájának nem lehet ugyanaz a hangmagassága. Más szóval, ha az első mora magas, akkor a második alacsony lesz, és fordítva.

2. Ha egyszer egy szó hangmagassága lecsökken, nem emelkedik újra. A mandarin kínaival ellentétben a standard japánban nincs a 买 ("venni") szóhoz hasonló zuhanó-majd-emelkedő hangsúly.

Ha ettől mindegyiktől a fejed fog fájni, javaslom, hogy tölts el egy kis időt azzal, hogy megérted, hogyan működik a magashanglejtés. Érdemes megtanulni egy maréknyi gyakori szót minden egyes mintázathoz, hogy megérezz, milyen az egyes minta hangzása. Ezután csak figyelj a hangsúlyukra, miközben médiát fogyasztasz vagy embereket hallgatsz beszélni.

Ha szeretnéd részletesebben átnézni ezt a témát, egy Dogen nevű fickó kiadott egy átfogó sorozatot a témában.

Miért tanuljunk japán fonetikát?

Amikor elkezdtem japánt tanulni, azt mondták nekem, hogy a japán kiejtés nagyon könnyű. Valójában csak egyetlen órán töltöttünk a kiejtéssel, a következő okok miatt:

• A nyelv tónusmentes. Nem olyan, mint például a mandarin kínai, ahol egyes szavak kiejtési módja megváltoztatja a jelentésüket és a karaktert, amellyel írják őket. Például a kínai "venni" és "eladni" jelentésű karakterek 买 és 卖. Mindkettő "mai"-nak hangzik, csak az előbbi zuhanó-majd-emelkedő hangsúllyal, míg az utóbbi csak zuhanó hangsúllyal.
• A helyesírás fonetikus, és a kiejtés konzisztens. Más szóval, a szavak úgy hangzanak, ahogy kinéznek, és úgy néznek ki, ahogy hangzanak. Még az is, aki soha nem tanult japánul, fel tud olvasni egy rómadzsi (latin betűs) szöveget, és megértik anélkül, hogy sok gondja lenne (ellentétben például a franciát tanulóval).
• Viszonylag könnyű az olyan anyanyelvűek számára, mint a spanyol. Ha a japán magánhangzókat úgy ejted ki, mint a spanyolban, teljesen rendben leszel.

Mindez egy olyan kérdést vet fel, amelyet valószínűleg most gondolsz, tekintve, hogy úgy döntöttél, egy egész cikket elolvasol a témáról: ha a japán kiejtés ilyen könnyű, miért szánna valaki időt a japán fonetika – vagy ahogy a Webster Angol Nyelv Tanulóknak Szótárának definíciója mondja, a "beszédhangok tanulmányozása" – tanulmányozására?

Ennek az oka a következő: a japánban vannak olyan hangok, amelyek nem léteznek az angolban, és fordítva. Tölts el néhány percet az angol és a japán IPA oldalainak tanulmányozásával, és rájössz, hogy a két nyelvnek lehetnek hasonló hangjai, de nem pontosan azonosak.

Hú, ez egy hosszú út volt! Éppen most vettük át egy rakás információt a japán fonetikáról. Ezen a ponton valószínűleg azon tűnődsz, hogy megéri-e ennyi erőfeszítést tenni, hogy kitaláld ezt a dolgot – és őszintén szólva, ezt neked kell megválaszolnod.

Ha "helytelenül" (bármit is jelent ez) ejted ki a japán szavakat, és az anyanyelvi beszélők mégis megértenek, az rendben van. Végül is az angol anyanyelvűek szerint a francia akcentus romantikusnak hangzik, és valószínűleg megbocsátanak neked azért, mert külföldi vagy.

De ha a célod, hogy folyékonyan beszéld a japánt, akkor a fonetika tanulása segít elérni. Gambatte, ne! (Adj bele mindent!)