Teljes útmutató a német elválasztható igékhez

Sok csodálatos és komplex dolog van a német nyelvben, de az elválasztható igék gyakran sok problémát okoznak a tanulóknak.

Ma mindent megtudunk az elválasztható igékről, beleértve a használatukat, mikor kell szétválasztani őket és mikor nem. Ezeket a részleteket egyenes lépésekre bontottam és minimalizáltam a memorizálni való információt.

Mik a német elválasztható igék?

A német nyelvben néhány ige két részre válik szét jelen időben használva. Bár ez furán hangozhat – hogy egy szót kettévágnak a normális használat során is – mi ugyanezt tesszük az angolban. Az angolban ezeket "igei szerkezeteknek" (phrasal verbs) hívják.

Például, gondolj arra, mit teszel egy könyvtári könyvvel: kipipálod? Nem. Ki *pipálod ki*. Böngészhetsz is a könyvek között, amikor a polcok közt böngészel (tudod, hogy meggyőződj róla, ott van-e). És amikor visszaviszed, biztosítod, hogy *visszapipálják* – miután a könyvtáros *átpipálta*, hogy megbizonyosodjon róla, nem írtál rá filctollal vagy nem öntöttél sört a borítójára.

Csupán egy névelőszó (egy szó, ami két dolog kapcsolatát mutatja, mint például *in*, *on*, *at*, *over*, *under*, stb.) hozzáadásával megváltoztathatjuk az ige jelentését.

A német nyelvben számos ige egy előtagból (gyakran egy névelőszóból) és egy magánigéből áll. Amikor egy előtagot adunk egy magánigéhez, a jelentés megváltozik.

Ugyanez igaz az angolra is – megváltoztathatjuk néhány angol ige jelentését egy névelőszó hozzáadásával, de az angolban azt az ige után adjuk hozzá, és az egy külön szó. Gondolj az *get along*, *get over* és *get down* igei szerkezetekre. Mindhárom tartalmazza a "get" szót, de amikor megváltoztatod az utána következő névelőszót, akkor a jó kapcsolattartásból a felépülésbe, majd a táncparkettre kerülsz. A névelőszók (vagy németül az előtagok) óriási különbséget jelentnek!

Nos, amikor egy német elválasztható igével kezdesz, amelyet németül *trennbares Verb*-nek (elválasztható ige) hívnak, lehet, hogy az infinitívusz alakjában kezded el használni. Vagy legalábbis ezt kellene tenned, ha szereted az életet egyszerűen tartani.

Például, az *aufstehen* ("feláll" vagy "felkel") szó szerint "felmegy" vagy "felkel", mivel az előtag az elejére van ragasztva. Ha arról akarsz beszélni, hogy mikor kelsz fel reggel, akkor le kell választanod azt az *auf-* előtagot az elejéről, a mondat végére kell tenned, és a *stehen* igét a szokásos módon kell ragoznod:

*Ich stehe um sieben Uhr auf.* (Én hét órakor kelek fel.)

Csináljunk egy másikat a *zuhören* (meghallgat) igével.

Ha azt akarod mondani, hogy "én meghallgatlak téged", válaszd le a *zu-* előtagot az elejéről és tedd a mondat végére, ismét a főigét, a *hören*-t a alany szerint ragozva:

*Ich höre dir zu.* (Én meghallgatlak téged.)

Emlékezz arra is, hogy ebben az esetben *dir*-t mondunk és nem *dich*-et vagy *du*-t, mert részes esetet (dativ) használunk. Milyen csodálatos, könnyű nyelv!

Végső, gyakori példaként, ha felhívod a barátodat, akkor az *anrufen* (felhív) igét használod, amely így alakul:

*Ich rufe meine Freundin an.* (Én felhívom a barátnőmet.)

Ahogy az angolban is az igei szerkezetekkel, ezek az elválasztható igék megzavarhatják a tanulókat, de mindenféle gyakori kifejezésben használják őket. Ez azt jelenti, hogy valóban meg kell tanulnod őket, ha teljesen magabiztos szeretnél lenni a nyelvben.

Vigyázz az előtagokkal – nem mindegyikük választható el!

Rengeteg példa van olyan előtagokra, amelyek megváltoztatják a szavak jelentését. Ezek közül sokan névelőszók, de éppúgy, mint az angolban, néhányuk nem önálló szó, hanem egyszerűen csak előtag.

Tekintsük a *laufen* (sétálni) igét. Nos, a *sich verlaufen* azt jelenti, hogy eltéved. Szóval gondolhatod: "Aha! Itt van egy előtag, a *ver-*, odaragasztva az ige elejéhez. Tudom, mit kell tennem, ha ragoznom kell. Az előtagot a mondat végére teszem és a magánigét a szokásos módon ragozom."

Sajnos ebben az esetben ez nem helyes.

Ha azt mondanád: "*Ich laufe mich ver*", a mondatod hibás lenne és összezavarnád a hallgatód. Ez azt jelentené: "Én sétálok magam... *ver*", a *ver-* előtaggal egyszerűen a semmi közepén ragadva, valódi önálló jelentés nélkül.

Igaz, hogy a *ver-* egy előtag és az is igaz, hogy egy magánigéhez van ragasztva (egy ige, amely tökéletesen rendben lenne előtag nélkül is), de ez nem elválasztható ige. Ez egy elválaszthatatlan ige. Ebben az esetben az előtagot pont ott hagyod, ahol van, és a szó többi részét ragozod a szokásos módon:

*Ich verlaufe mich.* (Én eltévedek.)

Mielőtt elkezdenéd használni az elválasztható igéket németül, érdemes tovább olvasnod. *Ich empfehle es.* (Én ajánlom.) Látod, hogyan csúsztattam be ezt a példát? Az *empfehlen* (ajánlani) igének az *emp-* előtagja van, amely nem válik el a magánigétől, tehát pont ott hagyjuk és körülötte dolgozunk, a magánigét a szokásos módon ragozva.

Honnan tudod, hogy egy előtag vagy ige elválasztható-e?

Szerencsére nem kell végigmenned és memorizálnod minden egyes igét, hogy elválasztható-e vagy sem. Egyszerűen megjegyezheted, mely előtagok jönnek le és melyek nem. És ha valóban minimalizálni akarod a szükséges erőfeszítéseket, akkor csak azokat az igei előtagokat kell megjegyezned, amelyek nem választódnak el; ez a lista rövidebb és könnyebben megjegyezhető.

A következők az elválaszthatatlan előtagok:

• *be-*
• *ent-*
• *emp-*
• *er-*
• *ge-*
• *miss-*
• *ver-*
• *zer-*

Ennyi. Kész vagy. Nem, komolyan, ilyen egyszerű. Tényleg!

Például:

*Kaufen* (venni): *Ich kaufe einen Apfel.* (Én veszek egy almát.) Nincs előtag. Könnyű.

*Einkaufen* (vásárolni): *Ich kaufe einen Apfel ein.* (Én veszek egy almát.) Veszetted, hogy ez az előtag nincs a fenti elválaszthatatlan előtagok listáján? Akkor pattintsd le azt az *ein*-t és ragaszd a végére.

*Verkaufen* (eladni): *Ich verkaufe einen Apfel.* (Én eladok egy almát.) Itt van a *ver-* előtag, amely a mi elválaszthatatlan előtagjaink listáján szerepel, tehát pont ott hagyjuk, ahol van.

Egy megjegyzés: a *kaufen* és az *einkaufen* közötti különbség néha zavaró lehet, szóval érdemes egy kicsit többet olvasnod róla.

És csak a móka kedvéért, itt egy másik példa:

*Sprechen* (beszélni): *Wir sprechen Deutsch.* (Mi németül beszélünk.) Nincs előtag, nincs probléma.

*Absprechen* (megállapodni): *Wir sprechen den Preis ab.* (Mi megállapodunk az áron.) Itt van egy előtag, ami nincs az elválaszthatatlan előtagok listáján, az *ab*, tehát leveszük az ige elől és a végére tesszük.

*Versprechen* (ígérni): *Wir versprechen, nur Deutsch zu sprechen.* (Mi ígérjük, hogy csak németül beszélünk.) Az a *ver-* egy elválaszthatatlan előtag, tehát békén hagyjuk.

Az összes többi előtag, amelyekről a hozzájuk tartozó definíciókkal együtt olvashatsz, elválasztható előtag.

Tehát, hacsak nem azoknak a néhány, fentebb felsorolt elválaszthatatlan előtagok egyike, nyugodtan lehetsz biztos benne, hogy elválik és hogy biztonságosan ragozhatod a magánigét és az előtagot a végére teheted. Itt egy segédlet, ahol tesztelheted magad az elválasztható és elválaszthatatlan igéken.

Természetesen minden szabályhoz vannak kivételek, és ebben az esetben három előtag van, amelyek néha elválnak és néha nem. További információkért nézd meg ezt a bejegyzést az elválasztható igékről a Deutsched weboldalon.

Most, hogy tudod, hogyan ismerd fel az elváló előtagú igéket és az elválaszthatatlan előtagú igéket – és hogyan gyakorolhatod őket kontextusban – fedezzük fel, mikor van szükséged valójában használni ezt az információt.

Mikor kell szétválasztani az elválasztható igéket

Íme három tipp, amely végigvezet a legtöbb eseten. Kezdjük egy olyan esettel, amikor nem szabad szétválasztani az igét.

1. Ne válaszd őket szét, amikor módosító igékkel használatosak

Ha egy elválasztható igét infinitívusz alakban használsz, együtt marad. Ez a könnyű rész. Ez azt jelenti, hogy ha módosító igével használod, az egész elválasztható igét a mondatrész végére teheted és nem kell több figyelmet fordítanod rá.

Például:

*Ich will Geld ausgeben.* (Én ki akarom költeni a pénzt.)

Persze, az *aus-* egy elválasztható előtag. Látod, hogy nincs a fenti rövid elválaszthatatlan előtagok listáján? De ebben az esetben infinitívusz alakban használjuk, mert a *wollen* (akarni) módosító igét követi, első személy egyes szám jelen időben ragozva: *will* (akar). Szóval végül nem választjuk szét.

Bónusz példa:

*Ich werde es abgeben.* (Én feladom.)

Az *ab-* szintén elválasztható előtag, de ebben az esetben nem számít, mert módosító igével használjuk, tehát infinitívusz alakban hagyjuk. Amikor egy elválasztható ige módosító igét követi, békén hagyjuk. Kezeld úgy, mint bármely más infinitívusz igét. Nincs itt semmi látnivaló. Menj tovább.

2. Válaszd őket szét, amikor felszólító módban használatosak

Ha utasításokat vagy parancsokat akarsz adni, érdemes megismerkedned a felszólító móddal. Ha azt akarod mondani valakinek, hogy mossa le a kezét, a *wasche deine Hände ab* egy nagyon hasznos kifejezés. Figyeld meg, hogy az *abwaschen* (lemosni) igének van egy elválasztható előtagja és amikor felszólító módban használjuk, az előtag lepattan és a végére kerül.

3. Válaszd őket szét, amikor melléknévi igenévként használatosak

Ó, melléknévi igenevek, mennyire szeretünk titeket. Számoljuk meg a módokat. Oké, jelenleg csak három mód van, amiben szeretünk: a *Perfekt*, a *Plusquamperfekt* és amikor melléknévi igenévként használatosak.

Ha a szemed épp elhomályosult, gyere vissza! És ne aggódj, még mindig az elválasztható igék témájánál vagyunk. Amikor egy elválasztható igét múlt vagy *Perfekt* melléknévi igenévként használunk, a *ge-*, amit általában egy szó elejére teszünk, az elválasztható ige elválasztható előtagja mögé kerül.

Ez határozottan követel egy-két példát:

*Das Wasser ist gelaufen.* (A víz elfolyott.)

*Das Wasser ist ausgelaufen.* (A víz kifolyott.)

Egy másik nyelvtani megjegyzés: talán emlékszel arra is, hogy ebben a példában *ist*-et használunk *hat* helyett segédigeként, mert ez egy új állapotot jelző tárgyatlan ige. Erről bővebben a tárgyas igéknél olvashatsz.

Itt egy másik példa:

*Ich bin gegangen.* (Én elmentem.)

*Ich bin eingegangen.* (Én bementem.)

És ha melléknévi igenévként akarod használni, mondjuk a frissen mosott kezeid leírására, hivatkozhatsz az *abgewaschenen Hände*-re (lemosott kezekre). Figyeld meg, hogy ismét a *ge-*, ami általában az ige elejére kerülne, ebben az esetben az *ab-* és a *waschenen* közé kerül, mert az *abwaschen* egy elválasztható ige. Látod azt az előtagot?

Elég a melléknévi igenevekből.

Hol kell szétválasztani és elhelyezni az elválasztható igéket

Ezen a ponton valószínűleg elég jó fogást kaptál arról, hová kerül a szétválasztás, amikor elválasztható igéket bontasz szét, de ha esetleg szeretnél részletes listát nézni az előtagokról és a hozzájuk kapcsolódó jelentésekről, pontosan tudni fogod, hol kell vágni az igét vagy hová kell beilleszteni a *ge-*-t.

A szabály mindig az, hogy az előtag és a magánige közé kell szétválasztani.

Íme egy alap példa:

*Ich habe es abgesprochen.* (Én megbeszéltem.)

Látod, hogy a *ge-* az *ab-* és a *gesprochen* közé kerül? De mostanra ezt már tudod, ugye?

Csak abban az esetben, ha kétszeresen biztos akarsz lenni, próbáld ki ezt:

*Die Milch ist abgelaufen.* (A tej lejárt.)

Egy szó a tagadásról: ha tagadni akarsz elválasztható igéket, a *nicht*-et közvetlenül az előtag elé tedd.

*Zum Beispiel* (például), azt mondanánk, hogy "ő megmossa a kezét" így:

*Er wäscht sich seine Hände ab.*

Ha Herr Muster (Úr Minta) kicsit igénytelen, akkor mondhatjuk:

*Er wäscht sich seine Hände nicht ab.* (Ő nem mossa le a kezét.) Pfuj!

Tippek az elválasztható igék tanulásához és használatához

Elképesztő, mennyi számítási teljesítményt hordoz magával sokunk a zsebében, táskájában vagy hátizsákjában manapság. Amikor tanulni akarsz valamit, az okostelefonod egy nagyszerű első lépés, és ez igaz, akár online fordítást akarsz keresni, akár szeretnéd kihasználni a számos alkalmazást, amelyek segítenek a szókincsek memorizálásában vagy a nyelvi szabályok megértésében.

Ha elsajátítani szeretnéd a német elválasztható igéket, próbálj ki egy olyan alkalmazást, mint a Quizlet és keress egy kártyakészletet a német elválasztható előtagokról. Rengeteg van, amiből választhatsz, és ha nem találsz olyat, amely pont az ízlésednek megfelelő, mindig feltölthetsz sajátot.

Mivel az elválasztható igéknek gyakran vannak közös magánigéik, fontos megismerni azokat a magánigéket és a hozzájuk kapcsolódó jelentéseket. Ezt egyébként is meg kell tenned, amikor új nyelvet tanulsz: tanuld meg az igéket.

Használhatsz olyan nyelvtanuló programokat, mint a Lingflix, hogy több példát találj ezekre a szavakra, ahogyan természetes módon, hiteles német videókban használják őket. A Lingflix hiteles videókat – mint zenei videókat, filmelőzeteseket, híreket és inspiráló előadásokat – vesz, és személyre szabott nyelvtanuló leckékké alakítja. Kipróbálhatod a Lingflix-et ingyen 2 hétig. Nézd meg a weboldalt vagy töltsd le az iOS alkalmazást vagy az Android alkalmazást. P.S. Kattints ide, hogy kihasználd a jelenlegi akciónkat! (A hónap végén lejár.)

A Lingflix lehetővé teszi multimédiás kártyapaklik létrehozását is ezen igék tanulásához és további áttekintésüket személyre szabott kvízek segítségével. Ha nem vagy biztos abban, mikor használd egy igét, kereshetsz rá, hogy pontosan lásd, hogyan használnák a anyanyelvi beszélők különböző helyzetekben.

De ha specifikusabban az elválasztható igékre szeretnél fókuszálni, tanulmányozd az elválasztható igékben használt előtagok és névelőszók jelentését. Egy listáért nézd meg ezt a nagyszerű bejegyzést a német előtagok jelentéséről.

A német tanulása nem kell, hogy nehéz legyen. Valójában, ha lépésről lépésre haladsz, szinte fáradságmentessé válik.

A német elválasztható igék könnyen elsajátíthatók, miután jól ismersz néhány magánigét és tudod, mely előtagok válnak el. Ezzel a tudással a derekadon, magabiztosan képes leszel használni az elválasztható igéket. És mielőtt észrevennéd, az ige-szétválasztási szorongásod a múlté lesz.